Harmad éves magyar-német tanárszakos hallgató vagyok az ELTÉ-n. Amikor első éves voltam, többször is elhangzott az előadásokon, szemináriumokon, hogy nagyon sajátságos, különös helyzet a miénk. Már nem vagyunk középiskolás diákok, átléptünk egy képzeletbeli határvonalat, de még nem vagyunk tanárok, csak szépen lassan, ki-ki a saját tempójában halad a tanárság felé. Az egyik előadáson megkérdezték, ki érzi még magát diáknak, és ki az, aki már inkább tanári szerepben szemléli a felvázolt szituációt. Nem tudtam felrakni akkor a kezem. Nem éreztem magamat se tanárnak, se diáknak. Ha mélyen belegondolok, még most sem tudnám egyértelműen felemelni a kezeimet.

Az IKT és az iskola kapcsolatát sem tudom egyértelműen tanárként, vagy diákként szemlélni. A NAT-ban leírják, hogy mely készségek fejlesztését kell szem előtt tartani a digitális eszközök használata során. Szerintem a legfontosabb dolog a változatosság. Ha tanárként képes vagyok folyamatosan megújulni, ha kreatív vagyok és merek új dolgokat kipróbálni, akkor érdekes és emlékezetes órákat tudhatok magam után még akkor is, ha vissza-visszanyúlok a régebbi technikákhoz.

Szerencsés vagyok a szakpáromat illetően. A magyar és a német tanítása során sok esetben el tudom képzelni az IKT-s eszközök használatát. A ppt-s, prezis kiselőadások összeállításától elkezdve a projektmunkákon át az internetes kvízekig bármit be tudok vonni a tanításba. A német főnevek névelőit, a vonzatos igéket egyszerűbb és élvezetesebb játszva tanulni a quizlet alkalmazás segítségével, mint az ágyban fekve magolni. Sokkal jobban nyomon tudjuk követni egy projektmunka kialakulását, ha a diákok interneten keresztül, pl. a google alkalmazásain keresztül rakják össze a munkájukat. Jobban megmarad egy író, költő életrajza, ha a facebook profilját kell elkészíteniük a tanulóknak, mintha csak a könyvben olvasgatnák a diákok, vagy meghallgatnák a száraz tényeket az órákon. A diákok többsége élvezi, hogyha kreatívan kell hozzájárulni egy tanórához. Izgalmas feladat lehet majd, ha egy verset képekkel, mémekkel, gifekkel, kisfilmmel kell felismerhetővé tenniük.

Az interneten egyik legnagyobb pozitívuma és negatívuma is egyben, hogy bárki nagyon könnyen hozzá tud férni bármilyen tudáshoz. Az oktatásban a mi feladatunk, hogy megtanítsuk a diákjainknak, hogy mely internetes források számítanak hitelesnek és melyeket nem célszerű alkalmazni egy tudás megszerzéséhez. Erre szerintem a magyaróra a legalkalmasabb, mert a hiteles források ismeretét össze tudjuk vonni akár a könyvtárhasználat, akár a hivatkozások megtanításával. A középiskola végére a diákoknak meg kell tanulniuk kezelni a számítógépes dokumentumkészítő programokat. Ezt a tudást azzal tudjuk elősegíteni, ha nem csak kézzel, hanem számítógépen keresztül is, vagy csak elektronikus formában kell beadniuk egy fogalmazást, vagy egy házi dolgozatot.

A mai diákok nagyon gyorsan megtanulnak kezelni egy-egy alkalmazást, pillanatok alatt összevágnak egy filmet, elkészítenek egy grafikát. Ez által van egy közös nyelvünk, még ha nekünk nehezebb is megtanulni, alkalmazni. Éljünk ezzel a lehetőséggel.

(https://tizperciskola.blog.hu/2015/10/27/korszeru-e_digitalis_tudasunk)